A gyermekeltűnésekről

A nyár elején, az iskolaév végeztével az országos híradásokban megszaporodnak a hírek az eltűnt, elcsellengett gyermekekről, fiatalokról, akik a bizonyítványosztástól, a rossz bizonyítvány otthoni fogadtatásától félve tűnnek el otthonukból. Megyénkben nem kiemelkedő az ilyen eseteknek a száma, persze évről évre akad ilyen is. Ugyanígy előfordul, hogy a nyári vakáció kínálta szabadságot teljes mértékben kihasználni kívánó fiatalok egy-két napra sátorozni, kirándulni indulnak barátaikkal, ám erről szüleiket elfelejtik tájékoztatni, engedélyt kérni. Az sem ritka, hogy a gyerekek a szülőkkel megbeszélt, általuk engedélyezett kimaradásról nem térnek vissza időben, vagy éppen nem is oda mennek, mint amit a szüleiknek mondtak. Ezekben az esetekben nemritkán kiderül, hogy a szülők nem tudják, kik is gyermekük barátai, kinél, hol kellene az eltűnt gyereket keresni.

Az ilyen, nem kifogástalanul működő családokban gyakori az is, hogy addig maradhat ki este a gyermek, ameddig csak akar, nincsenek szabályok, korlátok. Az ilyen fiatalokat hamarabb megtalálja a bűnözői réteg, így könnyebben keveredhetnek kisebb-nagyobb bűncselekményekbe új barátaikkal, vagy akár önállóan is, azért, hogy kóborlásuk alatt legyen élelmük, zsebpénzük. De találkozhatnak a droggal, alkohollal, illetve prostituálódhatnak is. Hiszen, ha csellengnek a gyerekek, hozzácsapódnak egy-egy társasághoz, bandához, ami azért rejt nagy veszélyeket magában, mert a fiatalokra erőteljesen hat a kortársak véleménye, elvárásai. Akár olyan erővel, hogy az felülírja az otthonról hozott normákat is. Ez nem csak azt okozhatja, hogy a fiatalok bűncselekmények elkövetésébe sodródnak, hanem elszenvedőivé válhatnak akár közlekedési, úgynevezett diszkó-baleseteknek is, hiszen a tinédzserek beülnek az ittas, vagy kábítószeres befolyásoltság alatt álló sofőr mellé, csak azért, hogy ne nézzék gyávának őket.

Mindenesetre az elmondható, hogy általában azok a gyerekek, akik családjukból tűnnek el, általában sokkal hamarabb – jellemzően néhány napon belül – megkerülnek, mint intézetekből szökött társaik, s az is általános, hogy ezek a gyerekek nem notórius szökők. Az eltűnéssel járó esetleges pozitív élményeket, kalandokat feledteti velük az a procedúra, melyen megtalálásukat követően át kell esniük, hiszen ilyen esetekben meghallgatják őket a rendőrségen. Ezáltal talán jobban átérzik tettük súlyát, s a jövőben jobban meggondolják, belevágjanak-e egy ilyen kalandba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.